Még nem a paródia, csak egy sajátlagos szöszmösz

Rajta, mentegesd csak magad

Úgyis az nyer, aki tagad

Hazudd, hogy ennyit érsz

Nem csak változtatni félsz

Bújj csak el

Építsd fel

A falat

Ne lépd át

A határt

Nem szabad

Fogadd el a jelenedet

Ne rendezz jelentet

Tudod, senki sem kíváncsi

Mit is akarsz kívánni

Bújj csak el

Építsd fel

A falat

Ne lépd át

A határt

Nem szabad

Ha valahol mégis erőt lelsz

És magadért kiállni mersz

Takard el az arcodat

Vagy vállald kudarcodat

Bújj csak el

Építsd fel

A falat

Ne lépd át

A határt

Nem szabad

Fallal körülölelt vágyak

Reménytől kibomló szárnyak

Csak szállnak, szállnak

De kiutat nem találnak

Kiutat sosem találnak

És a nemsokára felbukkanó paródia nem más, mint...

A sötétkékeslilászzöld szemöldökű - a máglyatöltelék sötétje trilógia 1. része
novellisztikus formába öntve

Egy-két röpke mondat, hadd ízelődjék, aki akar:

"A számomra oly kedves Gilbert már nem volt többé közöttünk, és tudtam, hogy ez mind az én hibám. Az én átkozott, színváltós szemöldökömé, amit tanítóm távozása reggelén elfelejtettem rendesen kiszedni, és ahogy kiléptem az ajtón, a szellő megborzolta az apró szőrszálakat - a katasztrófa pedig ezzel kezdetét vette."

Az első paródia-kritika --- coming soooooon

Nem is tudom, hol kezdjem! Annyi kiparodizálni való dolog akad körülöttem, hogy hirtelenjében nem is tudom, merre kapjak.

De nemsokára érkezik...

Érzem a pocakomban.